2. A tanulási stílusok

Nagyon sok féle tanulási elmélet létezik (Dunn-féle, Ward-féle modell, stb) de mivel a Kolb-féle modell a legelterjedtebb és szerintem is az egyik leghasznosabb, ezért csak az ő struktúrájával foglalkozunk.Kolb-féle tanulási stílusokKolb a tanulást két dimenzióban értelmezi: az egyik arra vonatkozik, hogy a személy mit tart fontosabbnak: a konkrét tapasztalatot vagy az elvont fogalomalkotást; a másik pedig a külvilág megismerése, megtapasztalása során a megfigyelés, vagy inkább az aktív kísérletezés módszerét követi-e. E két tengely körül négy féle tanulási stílust különböztet meg:

  • Aktivista (alkalmazkodó) típus
    Tapasztalati tanulók, a legjobban akkor tudnak tanulni, ha:

    • adódnak új tapasztalatok, problémák, lehetőségek
    • ha vannak rövid „itt és most” aktivitások, mint például az üzleti játékok, versengő feladatok, szerepjátékok, stb.
    • „mélyvízbe dobják” egy olyan feladattal, ami szerintük nehéz

    Az alkalmazkodó a konkrét információkat tapasztalásokra építi és aktív kísérletezőként dolgozza fel. Cselekvésorientált, rugalmas, játékos, gyorsan alkalmazkodik és kockázatvállaló.

    Munkakörök: menedzser, bankszakma, felügyelő, ügyintéző, marketinges

  • Reflexív (nyitott, analitikus, divergens) típus
    Legjobban akkor tudnak tanulni a tevékenységekből, ha:

    • arra ösztönzik őket, hogy nézzék meg jól, gondolkodjanak, részletesen elemezzék
    • adunk gondolkodási időt a cselekvés előtt, hogy elsajátítsa, mielőtt reagálna.
    • ha lehetőséget nyújtunk, hogy vizsgálja felül (ismétlés által akár) a történteket vagy tanultak.
    • képes döntést hozni, ha saját maga szögezheti le a szükséges időt a megoldás kidolgozására, ha nem sürgetik, és ha nem kap szoros határidőt.

    A divergens konkrét információkat, tapasztalatokat gyűjt, reflektív megfigyelő. Az információkat megfigyelésen és megértésen át dolgozza fel. Elemző és sokat gondolkodó.

    Munkakörök: színház, televízió, újságírás, művész, festő, muzsikus, pszichológus, szociális munkás, személyzeti vezető

  • Teoretikus (elméleti, asszimiláló) stílus
    Legjobban akkor tudnak tanulni a tevékenységekből, ha:

    • van ideje, hogy módszeresen felülvizsgálja az összefüggéseket és a belső kapcsolatokat a gondolatok, események és helyzetek közt.
    • strukturált szituációkba helyezzük őket világos célokkal.
    • esélyt adunk, hogy megkérdőjelezze és tesztelgesse az alapvető módszert, feltételezést vagy logikát, mielőtt kivitelezné.

    Az asszimiláló tanulók szellemileg fejlettek, absztrakt információkat dolgoznak fel, megfigyelésen alapuló tapasztalatgyűjtéssel. Összehangolt modelleket (általánosításokat) alkotnak, logikusak és elméletközpontúak. Szeretik a definíciókat.

    Munkakörök: tanár, író, pap, felsőoktatási tanár, tervező, kutató

  • Pragmatikus (konvergens, applikáló) stílus
    Legjobban akkor tudnak tanulni a tevékenységekből, ha:

    • egyértelmű összefüggés van az épp témában levő tárgy és egy probléma vagy felbukkant feladat közt.
    • olyan technikákat ajánlunk nekik, amelyeknek nyilvánvaló gyakorlati előnyei vannak.
    • esélyük van kipróbálni és gyakorolni a technikákat mások tanítása által
    • ha „feedback”-et kapnak egy szakértőtől
    • ha a gyakorlati kérdésekre tudnak koncentrálni.

    A konvergensek elvont információkat gyakorlat- és cselekvésorientáltan alkalmaznak, célratörők, tervezés orientáltak. Kell tudja mit és miért tesz.

    Munkakörök: mezőgazdaság, erdészet, általános mérnök, műszaki tudományok, orvos, programozó, ipari üzletember, szakmai vezető

Amikor valaki ráébred a saját tanítási stílusára, fontos, hogy tudatában legyen annak erős és gyenge pontjaira. Fontos megjegyezni azt is, hogy amikor egy tevékenységeket vagy játékot választunk ki egy csoport számára, akkor felszínre jöhetnek addig nem ismert képességeik a résztvevőknek, amelyeket soha nem szabad hátrányként kezelnünk, sőt sok olyan játék létezik, amelyben addig negatívként értékelt tulajdonság előnynek számít!

Szintén nagyon lényeges, hogy minden pedagógus dolgozzon ki egy személyes és elmélyült tanulási stílust, mert így látni és érteni fogja az aktivitások alkalmával a résztvevők stílusát is. Azért, hogy jól tudjon valaki dolgozni emberekkel, használnia kell nem csak a saját tanulási stílusának kedvező aktivitásokat, hanem olyanokat, amik minél szélesebb körű tanulási stílusokat foglalnak magukba.