Hogy felépítsünk egy tevékenységet, szükséges megnézünk a tanulási folyamatot. Először is a célcsoportot kell figyelembe vennünk, hogy kikkel is fogunk dolgozni és milyen tanulási célokat tűzünk ki eléjük. Ezért szükséges megfigyelni, hogy milyen folyamaton megy át egy ember egy szervezett játszás alkalmával:
1. A komfort zónában nem történik semmilyen változás. Lehet úgy tűnik, hogy egy új élmény, de a személyes meggyőződések és felfogások szinte érintetlenül maradnak.
2. A résztvevő a tapogató zónába érkezik, amikor elkezd reflektálni a többiek felfogására, attitűdjére vagy viselkedésére. Ez idő alatt a résztvevők bizonytalanok és sérülékenyek.
3. Ha a tapogatódzás tovább megy, akkor a résztvevők beléphetnek a tanulási (vagy kritikus) zónába. Elég valószínű, hogy nagyon érzékeny pontok lettek érintve, a meggyőződések megszülettek és a kezdeti megfigyelések megtörténtek. A résztvevők nagyon érzékenyek. Most, ha az energiát konstruktívan tereljük, akkor az a segítségünkre lehet, hogy tanuljanak a válságos és a szorongó helyzetekből.
4. A tanulási és pánik zónát egy nagyon kis lépés választja el. Amikor az emberek pánikba esnek, akkor leblokkolnak és visszalépnek a komfort zónába, ahol a tanulás lehetetlenné válik.
Ez a modell azt szeretné bemutatni, hogy a tevékenység, játék különböző mozzanataiban a résztvevők jobban tanulnak a tapogató illetve pánik zónákban. De értsük meg a folyamatot!
Minden szervezett tevékenység vagy játszás alkalmával, a résztvevők ki lesznek mozdítva a komfort zónájukból!
Mit jelent a komfort zóna – ezt a kérdést mindenki magának tudja megválaszolni csak. Nehéz a komfort zónából kilépni, csak akkor tesszük meg, ha van elég motivációnk valami újat és kihívót kipróbálni vagy megtanulni. Előbb tapogatózunk, kérdéseket teszünk fel önmagunknak, hogy érdemes-e vagy sem kilepni a komfort zónából. Ha nem, akkor nem mozdulunk helyünkről, de ha igen, akkor felvállaljuk a tanulást, ezért energiát, meg időt szánunk a folyamatra. Ha a kihívás túl nagy vagy nem vagyunk felkészülve rá, akkor a pánik zónába kerülhetünk és ilyenkor ösztönösen visszatérünk a komfort zónába, mint menedék.
Ugyanakkor, hogy vezetőként milyen tevekénységeket viszünk be, az mindig csakis tőlünk függ, de mindenképp ajánlott minél különbözőbbeket választani és soha nem árt, ha van egy két bónusz játék a tarsolyunkban 😉
Amit fontos még szemügyre venni, az a résztvevők tanulási stílusa. Ez egy olyan izgalmas téma, amire minimum egy hetes projektet lehetne szervezni, hogy a résztvevők megismerjék a saját tanulási stílusukat, ami által a folyamat is felgyorsul. Minél jobban tisztában van egy játék vezető a saját stílusával, annál tisztábban láthatja át a tanulói stílusát is.
Olvass többet a tanulási stílusokról, vagy tudd meg, hogy a tied milyen?