Debriefing: angol eredetű szó, jelentése: tapasztaltakról való kikérdezés, beszámoló, kiértékelés.
A debriefing lényegében az előző fejezetben tárgyalt utolsó három lépés (feldolgozás, általánosítás, alkalmazás), amely alkalmazható bármilyen – főként csoportos – tevékenység után.
Egy jó Debriefing titka abban rejlik, hogy mint vezető képes légy értelmezni a rezgéseket és finom mozgásokat. Úgy is lehet rá gondolni, mint a halászásra. Egy csónakon vagy egy tavon. A tó a csapat tapasztalatait jelképezi. Facilitátorként az a feladat, hogy találj valamilyen problémát a tóban – amit kihalászol – amiből a csoport tanulni tud. Bedobod a halászbotot és figyeled, hogy felbukkan-e valami a víz felszínén. Ha látod, hogy valahol mozgás van, akkor újra dobd be a csalit abba a zónába és valószínűleg rá fognak harapni.
Két feltételezés áll a debriefing mögött: az egyik, hogy olyan élményekben volt része a játékosnak, amely további gondolkodást igényel. Ebből következik is a másik feltételezés, hogy szükségszerű egy folyamat, amely végigvezeti a őt ezen a megfontoláson.
A Debriefing szerepe, hogy segíti az aktív tanulást és a résztvevők koncentrációját a témára. Segíti a fiatalokat, hogy gazdagítsák tudásukat és a problémamegoldó készségüket fejlessze. Bevonja a résztvevőket, ami a tanulási folyamat alapja, ez által segítve az információ hosszú távú észben tartását. A debriefing egyfajta internalizáció és élettapasztalatok begyűjtése, illetve begyakorlása.
A játékvezető szerepe a Debriefing során
Ő egy kritikus gondolkodó, de közben tiszteli a résztvevőket és a nézőpontjukat, ellenőrzi a megértési szintjüket és érdeklődéssel figyeli a válaszaikat.
Egy stimuláló környezetet biztosít a tanulásra és közben szem előtt tartja a tanulók értékeit. Egy nyitott, de stabil környezet, amely bizonyos értelemben provokáló is a tanulásra, ahol a tanulók biztonságban érzik magukat, hogy így minél őszintébben tudjanak megnyilvánulni és válaszolni.
Három féle kérdéstípust különböztetünk meg, amelyek mind abban segítenek, hogy a résztvevők megértsék a metódusok jelentőségét és értelmét:
- Megfigyelő kérdések – mit mond? Milyen volt? Hogy éreztétek magatokat? – főként feldolgozás fázisában használandók.
Ez az egyetlen kérdés, amelynek nincs nyílt befejezésre, ezért ritkán használjuk; felhívják a figyelmet egy adott eseményre a történésből. Általában olyan kérdések, amelyek a „mi?” vagy „mit” szóval kezdődnek: mi történt, mit mondott, mit tett, stb. Annak ellenére, hogy meg lehet tudni a segítségükkel, hogy a résztvevők mennyire értették és figyelték meg az eseményeket, inkább arra kellene használni, hogy felhívjuk a figyelmet egy olyan aspektusra, amiről tovább szeretnénk beszélni a csoporttal.
Ezek a kérdések nem sokat segítenek, hogy egy mélyebb beszélgetést kezdjünk.
- Értelmező kérdések – mit jelent? – inkább az általánosítás szakaszban használandó.
Ezek a kérdések az alkalmazott módszert mélyebb megértése fele terelik a résztvevőket. A tanulók az összeköttetéseket, kapcsolatokat és az okokat keresik a megjelenített karakterek, illetve a cselekmény mögött. Általában olyan kérdések, mint a „Miért? Hogyan” – miért ezt tette, hogyan érezte magát, miért volt ez az esemény fontos ebben a módszerbe, stb.
- Applikáló vagy értelmező kérdés – mit jelent a számomra? – főleg az alkalmazás szakaszban használandó.
„Mit jelent ez a játék/módszer a számomra?”. Arra kéri a résztvevőket, hogy helyezzék át játékba és kapcsolják össze ezt a saját életükkel. Ezen a szinten tanulók a saját viselkedésüket és szokásaikat kell értékelniük. Mit tennél te ebben a helyzetben? Már volt hasonló tapasztalatod az életedben? Mit gondolsz, hogyan tudnád átvinni a saját életedbe ennek a feladatnak a tapasztalatait?
Hogyan építsünk fel egy debriefinget?
Debriefinget tarthatunk akár minden egyes tapasztalás után, mert a debriefing nélkül a tevékenység csupán egy jó szórakozás, tanulás nélkül!
Lényeges, hogy mindenki vegyen részt a beszélgetésben – ez azt jelenti, hogy mindenki fontos és amit mond az számít a csoportnak. Jegyzetelhetünk magunknak, a csoport minden tagjáról, így az aktivitás közben észre tudjuk venni, hogy például kik a kissé félénkebb vagy szégyenlősebb tagok. Figyeljünk a viselkedésre és az érzelmekre, akár provokálhatjuk picit a változás irányába őket.
Hogy a tanulási folyamat dinamikus és interaktív legyen, hagyjuk a csoportot sokat beszélgetni. De mindig aktívan figyeljünk, így később könnyebben fogunk tudni kérdezni, és ha már kérdezünk, akkor sose felejtsük, hogy nem léteznek rossz válaszok!
Minden vezető kötelessége, hogy egy nyilvánvaló kapcsolatot építsen a tanultak és a cél között, vagyis ami a mindennapi életbe is alkalmas tanulság a tapasztalatból a résztevő számára. A facilitátor elősegít a változásban, de nem követeli azt meg és nem kényszeríti rá senkire. Csupán biztosítja a szerkezetet és a keretet, a csoport pedig a megoldást. Ezért hagyjuk, hogy a résztvevők fedezzék azt fel!
A játékvezető és a résztvevők szoros kapcsolatban állnak a közös élmény által és erre lehet alapozni a tanulási folyamat közben is. A résztvevők a saját pozitív változásuknak a kovácsai és ezért a változásért ők kell vállalják a felelőséget, hogy tanuljanak. De, ha egyszer rájöttek, hogy mit is vittek véghez, és hogy mire képesek, nem lehet majd leállítani őket, abban a vágyakozásban, hogy még többet és még többet szeretnének felfedezni önmagukból.
A végén szintén nagyon fontos, hogy vezetőként visszatérjünk a tapasztaltakra, és hogy kiemeljük a csúcspontokat, amiket megéltek és a következtetéseket újra kihangsúlyozzuk.