Háromféle kártyát osztunk ki a gyerekek között: „barát”, „idegen”, „ellenség” felirattal. Egy gyereknek –vándor kártyát adunk, neki át kell kelnie egy akadálypályán. Az azonos kártyával rendelkezők egy csoportba tartoznak és a felhívásnak megfelelően kell viszonyulniuk a vándorhoz. A vándor feladata, kiismerni a csoportokat és átjutni az akadályokon.
A teremben előre megnevezett helyeket vagy sarkokat kell kijelölni. Minden diák kap egy kártyát, amelyen egy szó olvasható, ami valahogyan kapcsolódik a kijelölt sarkokhoz. A diákok megkeresik a helyüket és odaállnak.
Mindenki kap egy cédulát, amelyre egy képzeletbeli ajándék nevét írja. Az ajándékok kapcsolatokra, helyzetekre, állapotokra utalhatnak: például tudom, hogy „X” elvesztette a karóráját, akkor „küldhetek” neki egy órát; „Y” többször kölcsönkérte már a kerékpáromat, tehát a cédulámra kerékpárt írok. Ezután a cédulák egy kalapba kerülnek, ahonnan egyenként húzva mindenki megpróbálja kitalálni a hozzá került cédula … Képzeletbeli ajándék
A vezető középen áll. A gyerekek négy csapatban előtte, mögötte, illetve tőle jobbra és balra helyezkednek el. A csapatok csendben várnak, míg a vezető megpördül a sarkán és megáll. Ekkor a csapatok újrarendeződnek a korábbi felállásba, elé, mögé, jobbjára és baljára.
Megbeszéléskor körbe ülünk és egy gombolyag fonalat elindítunk. Elsőként vezetőként mi magunk fejezzük ki röviden véleményünket – akár csak kulcsszavakban. Ezután a gombolyagot továbbadjuk, és a következő résztvevő is hozzáteszi a maga véleményét. A gombolyag továbbadásakor ügyeljünk arra, hogy egy kis darabot megtartsunk, hiszen a cél az, hogy fokozatosan egy pókháló alakuljon ki a résztvevők … Fonaljáték – Pókháló
Felakasztunk két tarisznyát, egy fehéret a jó élményeknek, és egy feketét a rossz élményeknek. A csoportba lépés előtt mindenki jelképesen beleteszi a magával hozott hangulatot.
Székeken körbe ülve játsszuk, egy plusz székkel. Aki az üres szék mellett ül ráüt a székre mondva „Ez az én székem” majd ráül. Minden harmadik játékos a székre ütve egy másik játékos nevét mondja be „Ez az X széke!” kiáltással, akinek el kell foglalnia a neki szánt helyet. A játék az üresen maradt széknél folytatódik.
Kis papírra ráírja mindenki, hogy hogyan érzi magát, milyen a hangulata. Körbeadunk egy dobozt és mindenki beleteszi, miközben elmondja, hogy kivel osztaná meg ezt az érzést.
Három csapat sorakozik fel választott gyümölcse mögött. Adunk egy kis időt, hogy minden játékos kigondoljon egy hangot és egy mozgást arra, hogy „mérges”, „szomorú” és „vidám”. A tálakat bizonyos távolságban a földre helyezzük. Az első játékos felkapja a gyümölcsöt, a tálhoz szalad, leteszi, háromszor „mérges” (háromszor bemutatja az erre kiválasztott hangját és mozgását egyidejűleg), visszaszalad … Érzelem-váltó verseny
Enyhén felpumpált óriáslabdára ül egy gyerek, amely lábbal működtethető pumpára van illesztve. Társai sorban egy-egy jó tulajdonsága elmondása után fújhatnak a labdába egy nyomásnyi levegőt.