Tekeredik a kígyó
Egy mondóka közös mondása közben, kezünket összefogva szorosan összetekeredünk.
Egy mondóka közös mondása közben, kezünket összefogva szorosan összetekeredünk.
Körben állunk és mutatjuk: Babszem nagyságú lovacskánk van, amit felfújunk – mutatjuk, mintha kereket fújnánk Felülünk rá – imitáljuk, mintha lóra ülnénk Lovaglunk – behajolunk és a saját combjainkat csapdossuk mintha vágtatnánk Mocsárba kerülünk – lábujjhegyen lépdelünk egy helyben Japánokat látunk – imitáljuk, mintha néhány fényképet készítenénk Vigyázz, akadály! – egyet ugrunk Látjuk a királynőt … Lovaglós (mutogatós)
A mondókát úgy mondjuk, hogy minden sor mondásánál belépik egy gyerek, majd kimarad, így egyre erősödő, majd halkuló lesz a mondóka
A mondókát minden sor mondásakor más-más érzelmi töltéssel mondjuk