Tekeredik a kígyó
Egy mondóka közös mondása közben, kezünket összefogva szorosan összetekeredünk.
Egy mondóka közös mondása közben, kezünket összefogva szorosan összetekeredünk.
Két játékos mutatóujjával tartva a szívószálat lassú mozdulatokat tesznek zeneszóra. A játék nehezíthető, ha többen kapcsolódnak össze és mindkét mutatóujjukkal tartanak egy-egy szívó szállat.
A csoport tagjai rövid gondolkodás után sorra megválaszolják a kör elején feltett kérdést, amely úgy hangzik: „Milyen állat, időjárás, tárgy stb. lennél szívesen? Milyen állat, időjárás, tárgy stb. nem lennél soha?” A választ mindenki úgy kezdi: „Szívesen lennék…” és majd „Soha nem lennék…”
A csoportba való belépéskor mindenki hoz egy tárgyat, ami őt a leginkább kifejezi és mond pár szót róla.
Egyel kevesebb széket rakunk körbe, mint ahány játékos van, majd zeneszóra táncolunk a térben. Amikor a zene megáll, mindenkinek helyet kell foglalni. Akinek nem jut szék , az kiesik a játékból. Minden szünet után kiveszünk egy széket. Az a székkirály, aki a végén az utolsó széket elfoglalja.
Sállal összekötjük két-két játékos bokáját, majd el kell jutniuk a kijelölt útvonalon a célig, esés nélkül.
A gyerekek keresztbetett lábbal, egymással szemben ülnek. Valamilyen ritmust hoznak létre kis botocskák egymáshoz ütögetésével, padlóhoz ütögetésével, egymáséhoz ütögetésével. Aztán ugyanezt zenére. Változtathatunk a csoportok méretén, használhatjuk csak egyik kezünket
A diákok csoporton belül párokban beszélik meg gondolataikat. A csoportbéli párok megbeszélik, milyen azonos gondolatok merültek fel a témában, melyek csak egyiküknél.
A gyerekek két koncentrikus kört alkotva állnak, majd minden kérdésnél lépnek egyet, miközben párbeszédet folytatnak az éppen aktuális társsal.
Két gyerek becsukja a szemét. A többiek kézfogással olyan bonyolult csomót készítenek magukból, amilyet csak tudnak. A két hunyó kinyitja a szemét és megpróbálja kibogozni a csomót a kezek szétválasztása nélkül.