Egy játékos kimegy, ő lesz az eltévedt vándor. A többiek körben állnak, ők a varázserdő fái. Megállapodnak abban, hogy hol lesz a varázserdő kijárata, hol van a kapu. Ahol a kapu van, ott a két egymás mellett álló játékos lesz a két kapuőr. Bejön a kiküldött játékos és lassan körbejár, mindenki szemébe belenéz. Beszélni tilos, … Titkos kapu
A játékvezető irányítására figyelve mindenki eljátssza a tengeri utazást utánzó mozgásokat (vihar, áramlat, apály, stb.)
Egy mondóka közös mondása közben, kezünket összefogva szorosan összetekeredünk.
Két játékos mutatóujjával tartva a szívószálat lassú mozdulatokat tesznek zeneszóra. A játék nehezíthető, ha többen kapcsolódnak össze és mindkét mutatóujjukkal tartanak egy-egy szívó szállat.
A csoport tagjai rövid gondolkodás után sorra megválaszolják a kör elején feltett kérdést, amely úgy hangzik: „Milyen állat, időjárás, tárgy stb. lennél szívesen? Milyen állat, időjárás, tárgy stb. nem lennél soha?” A választ mindenki úgy kezdi: „Szívesen lennék…” és majd „Soha nem lennék…”
A csoportba való belépéskor mindenki hoz egy tárgyat, ami őt a leginkább kifejezi és mond pár szót róla.
Egyel kevesebb széket rakunk körbe, mint ahány játékos van, majd zeneszóra táncolunk a térben. Amikor a zene megáll, mindenkinek helyet kell foglalni. Akinek nem jut szék , az kiesik a játékból. Minden szünet után kiveszünk egy széket. Az a székkirály, aki a végén az utolsó széket elfoglalja.
Sállal összekötjük két-két játékos bokáját, majd el kell jutniuk a kijelölt útvonalon a célig, esés nélkül.
A gyerekek keresztbetett lábbal, egymással szemben ülnek. Valamilyen ritmust hoznak létre kis botocskák egymáshoz ütögetésével, padlóhoz ütögetésével, egymáséhoz ütögetésével. Aztán ugyanezt zenére. Változtathatunk a csoportok méretén, használhatjuk csak egyik kezünket
A diákok csoporton belül párokban beszélik meg gondolataikat. A csoportbéli párok megbeszélik, milyen azonos gondolatok merültek fel a témában, melyek csak egyiküknél.